Egyik első akciónk a síkvidéki Egres-patak téli világát villantja fel. „Néma csend és mozdulatlanság. Megdermedt világ, halott természet. A pőre ág-bogak erdejében kanyargó kis patak korábban gólyahír díszruhában járt. Ám őt is jégbe borította a zord idő. Mégis reménykedünk, hogy a jég alatt, a rideg félhomályban csodás lényekre lelhetünk. Így hát útra kelünk, hogy felfedezzük őket fagyos világukban, a jeges sodrásban.”

Forrás: „Jeges sodrásban” Kriska Ferenc filmje

A fenti idézet pontosan szemlélteti az aktuális helyzetet az erdőkertesi homokpusztát átszelő, égerligetekkel kísért Egres-pataknál.  A változatos patakmeder azonban még ilyen zord időben is megfelelő élőhelyet biztosít a makrogerinctelen élőlényeggyüttesnek. Erről most nem a szokásos brutális módszeremmel, a pataki mikroélőhelyeket fém tésztaszűrővel átrostálva bizonyosodunk meg, hanem szelíden cserkésszük be a fenéklakókat. Vízi gerinctelen cserkelésünk hamar eredménnyel jár. Titkos bolharákszeánszról rántjuk le a leplet.