Egyik első akciónk a síkvidéki Egres-patak téli világát villantja fel. „Néma csend és mozdulatlanság. Megdermedt világ, halott természet. A pőre ág-bogak erdejében kanyargó kis patak korábban gólyahír díszruhában járt. Ám őt is jégbe borította a zord idő. Mégis reménykedünk, hogy a jég alatt, a rideg félhomályban csodás lényekre lelhetünk. Így hát útra kelünk, hogy felfedezzük őket fagyos világukban, a jeges sodrásban.”
Forrás: „Jeges sodrásban” Kriska Ferenc filmje
A fenti idézet pontosan szemlélteti az aktuális helyzetet az erdőkertesi homokpusztát átszelő, égerligetekkel kísért Egres-pataknál. A változatos patakmeder azonban még ilyen zord időben is megfelelő élőhelyet biztosít a makrogerinctelen élőlényeggyüttesnek. Erről most nem a szokásos brutális módszeremmel, a pataki mikroélőhelyeket fém tésztaszűrővel átrostálva bizonyosodunk meg, hanem szelíden cserkésszük be a fenéklakókat. Vízi gerinctelen cserkelésünk hamar eredménnyel jár. Titkos bolharákszeánszról rántjuk le a leplet.
A hideg télben minden rezzenéstelen a befagyott Dunakeszi-láp jégpáncélja alatt. Pedig mekkora nyüzsgés volt itt még május közepén!
A befagyott Dunakeszi-láp (Fotó: Kriska Ferenc)
Májusban a vizet már elhagyták a láp félelmetes útonállói, a ragadozó Dytiscus csíkbogárlárvák és a vízparti talajban bebábozódtak. Így az apró lábcsapásokkal úszkálgató gyűrűscombú barázdáscsíkbogár lárvák vették át a csúcsragadozói szerepet. Mellettük kisebb predátorok, a gömbölyű víziatkák és a fantomlárvának is nevezett bojtosszúnyog lárvák vadásznak most éppen a vízben tömegesen tenyésző vízibolhákra és kandicsrákokra. A bojtosszúnyog lárvák ezüstösen csillogó léghólyagocskáiknak köszönhetően vízszintesen lebegnek a vízben. Ha megijednek valamitől, gyors testcsapásokkal fogják menekülőre. A figyelmes szemlélők még egy aprócska hanyattúszó poloskalárvát is megfigyelhetnek a felvételen. Igazán jó hír viszont, hogy ilyenkor már csípőszúnyog lárvát egyáltalán nem találunk a vízben a hatékony biológiai védekezésnek, a ragadozó vízi gerinctelenek akcióba lépésének köszönhetően.
Tudománynépszerűsítő rovatunkban elsőként a fény polarizációjával foglalkozunk. Ez a jelenség kulcsszerepet tölt be abban, hogy a vízirovarok képesek megtalálni a vizes élőhelyeiket.
Fotó: Kriska Ferenc
Számos állattal ellentétben az ember látósejtjei nem érzékenyek a fény polarizációjára, bár az emberi szem ideghártyáján az éleslátás helye, a sárgafolt polarizáció-érzékeny, amit Haidinger fedezett fel az 1840-es években. Vajon a fény erősségén (intenzitásán) és színén (hullámhosszán) túl a polarizáció milyen információt szolgáltathat az optikai környezetről? Minőségileg annyival többet, mint amennyivel több információ rejlik a színekben a fényerősség hordozta információhoz képest. Míg például egy zöld levelű és piros virágú növény szürke tónusú (fekete-fehér) fényképén a fényintenzitás alapján általában nem, csak az alak felismerésével különíthetők el a virágok a levelektől, addig a színes fényképen a színük alapján rögtön felismerjük a zöld levelek közt megbújó piros virágszirmokat.
Pipacs színes és fekete-fehér fotója (Fotó: Kriska György)
De a zöld árnyalatainak segítségével többnyire azt is megállapíthatjuk, hogy mely levelek a fiatalabbak (a világos zöldek), melyek az öregebbek (a sötétebb zöldek), melyeket világít meg napfény, melyeket kék égboltfény, melyek állnak úgy, hogy a napfényt a szemünkbe verik vissza, s melyek úgy, hogy az általuk áteresztett napfény jut el hozzánk. Egy másik színes példával élve, egy gyümölcs-csendélet fekete-fehér fényképén a fényintenzitás és az alak alapján sokszor még a gyümölcsök fajtája sem azonosítható, mert sok gyümölcs hasonló alakú (például gömbölyded) és közel egyforma erősségű fényt ver vissza. Viszont a színes képen nemcsak a gyümölcsök fajtája, hanem érettségi foka is megbecsülhető. A színek tehát a fényerősségen túl fontos információk hordozói, ezért is fejlődött ki az evolúció során rengeteg állatfajban a színlátás képessége. Például az őserdő talaján mászkáló gyümölcsevő majmok a magas fákon függő gyümölcsök színe alapján becsülik meg a táplálékuk érettségét, s döntik el, hogy érdemes-e felmászni értük a fákra. A még éretlen gyümölcsök többnyire zöldek; az ilyeneket még nem érdemes leszakítani, mert még élvezhetetlen az ízük. Ezt a növények gyümölcseik zöld színével üzenik a majmoknak. A növények haszna, hogy megmenekülnek a még éretlen gyümölcseik, melyek képtelenek lennének továbbterjeszteni a magokat. Mikor a gyümölcsökben a magok már megértek, s terjeszthetik a gazdanövényt, ezt színváltozással jelzik a majmoknak, amelyek felmásznak a fákra a sárgára, vörösre változott színű, érett gyümölcsökért. E példában a színek fontos üzenet közvetítői a növények és a majmok között, melyek mindegyikének egyaránt hasznára válik a színjelek kibocsátása és felfogása.
Alma színes és fekete-fehér fotója (Fotó: Kriska György)
A fény polarizációja további fontos információk forrása lehet. Példánknál maradva, a növényekről visszaverődő fény polarizációfokából következtetni lehet a levél- és sziromfelületek simaságára: A polarizációfok kis, illetve nagy értékei érdes, illetve sima felületre utalnak adott megvilágítás és irányulású levél/szirom mellett.
A fény elektromágneses hullám, melyben az elektromos és mágneses térerősségvektorok egymásra és a terjedési irányra is merőlegesen szinuszosan rezegnek azonos fázisban. A fény színe a l hullámhosszal kapcsolatos (l csökkenése az érzékelt színnek a vöröstől a kék felé való eltolódását eredményezi), míg az intenzitása az elektromos térerősség maximumának (amplitudójának) négyzetével arányos. Ha egy adott hullámhosszúságú fényben az elektromágneses rezgés egyetlen irányban történik, akkor teljesen lineárisan poláros fényről beszélünk, a rezgéssík irányát pedig polarizációiránynak nevezzük. Ekkor a lineáris polarizációfok 100 %. Ilyen teljesen lineárisan poláros fény tükröződik például a vízfelületről az úgynevezett Brewster-szögben.
A polarizálatlan és a teljesen lineárisan poláros fény keveréke részlegesen lineárisan poláros fényt eredményez, melyben minden irányú rezgéssík előfordul, de a teljesen poláros fény rezgéssíkja kitüntetett, mert ebben az irányban maximális az intenzitás. E kitüntetett irányt nevezzük polarizációiránynak, a lineáris polarizációfok pedig azt adja meg, hogy az összintenzitás hányad részét képezi a teljesen poláros fényé. A földi természetben leggyakrabban részlegesen lineárisan poláros fény fordul elő a fényvisszaverődésnek vagy fényszóródásnak köszönhetően. Ilyen például a szórt égboltfény és szinte minden (nem-fémes) tárgy ilyen fényt ver vissza.
Az emberi szem számára a lineárisan poláros fényt lineáris polárszűrővel lehet érzékelhetővé tenni. Ezek áteresztési irányuknak megfelelően csak egyetlen rezgéssíkú poláros fényt engednek át, amit a szűrő áteresztési irányának nevezünk. Az erre merőleges rezgéssíkú fényt a szűrő szinte teljesen elnyeli. Ilyen szűrőket úgy állítanak elő, hogy egy speciálisan színezett műanyagot melegen vékony lappá hengerelnek, miközben a műanyag jelentősen megnyúlik, minek hatására a hosszú láncmolekulái közel párhuzamosan rendeződnek. Mivel egy láncmolekula annál több fényt nyel el, minél kisebb szöget zár be a hossztengelyével a poláros fény rezgéssíkja, ezért a műanyag fólia gyakorlatilag csak egyetlen rezgéssíkú fényt enged át, azaz lineáris polárszűrőként működik. A vékony, hajlékony fóliát keretbe foglalt vékony üveglapok közé szokás szorítani.
A természetben előforduló egyik legfeltűnőbb fénypolarizációs jelenséget a tiszta égbolton figyelhetjük meg. Egy lineáris polárszűrőt szemünk előtt forgatva az égbolt poláros részei hol besötétednek, hol pedig kivilágosodnak. Ha különböző polárszűrő állásokkal fényképfelvételeket készítünk az égboltról, akkor meghatározhatók az ég emberi szem számára egyébként láthatatlan fénypolarizációs mintázatai. Ezzel a témával a következő blogbejegyzésben foglalkozunk.
Kriska György új filmet készít a fényszennyezés kérészekre gyakorolt hatásáról és az emberek dunavirággal való kapcsolatáról.
ADunavirág Budapesten című rövidfilm megjelenése után újra összeállt a háromfős alkotói csapat,Kriska Ferenc, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója,Szendőfi Balázs természetfilmes, halkutató ésKriska György, az ELTE TTK docense, hogy elkészítsék a 2024-es év különösen látványos felvételeire épülő új dunavirág-filmjüket.A fény sötét oldala. Kérészmentők akcióban című, 30-40 percesre tervezett alkotás utómunkálatai már javában tartanak.
Kriska György bő negyed évszázada foglalkozik környezetoptikai és zoológiai kutatásokkal, 2012 óta pedig különös figyelmet szentel a Dunán akkoriban újból megjelent, de a hídlámpák hatására tömegesen pusztuló kérészeknek. Kollégáival a kék fény bevetésével a világon egyedülálló megoldást is találtak a problémára: a projekt kiváló példája annak, amikor biofizikai alapkutatási eredmények a gyakorlatban is hasznosulnak. A természetvédelem és az ismeretterjesztés iránt elkötelezett kutató pályája kezdetétől filmekben is számot ad munkájáról, eredményeiről nemrégPoláros világcímmel készített egyórás filmet. Filmjeivel nemegyszer ér el nagy sikert a természetfilm-fesztiválokon.
A Folyóvízi ökológia című készülő filmünkben a tiszavirág mellett egy másik emblematikus kérészfaj is kulcsszerepet fog játszani. Ezért is ajánljuk mindenkinek a figyelmébe az Állattani Szakosztály következő ülését. Szeretettel várjuk az eseményre a dunavirág rajongókat!
A folyók és vizes élőhelyek kiemelkedő természeti értéket képviselnek.
Nemcsak a vízben élő növény- és állatfajok számára nélkülözhetetlenek, de a társadalom alapvető szükségleteit is biztosítják. A folyók és vízgyűjtő területeik a természet és az emberiség éltető erői közé tartoznak az egész világon. A társadalom legnagyobb tájátalakító munkája a folyószabályozás, ami miatt a vízfolyások mára töltések közé szorultak, így a folyók az általuk nyújtott javaknak csupán a töredékét tudják nyújtani. Ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtathassunk, mindenekelőtt meg kell értenünk és értetnünk a folyóvízi életközösség működését, így hát akcióba lépünk.
Lendület Folyóvízi Ökológia Kutatócsoport (balról jobbra: Tóth Flórián, Becz Barnabás Álmos, Baranyai Eszter, Tenorio-Baigorria Imola, Kriska György, Nguyen Vű Dúc Thinh, Abonyi András, Borza Péter, Egri Ádám)
A kutatócsoport tevékenysége:
A folyóvízi ökoszisztémák komplex ökológiai rendszerek, melyek kutatását integratív, holisztikus szemléletmóddal közelíthetjük. A kutatócsoport elsősorban nagy folyók, hazai viszonylatban például a Duna élőlényközösségeit, a közösségek szerkezetét, biológiai sokféleségét és ökoszisztéma-működését kutatja. Elsődleges cél a folyóvízi táplálékhálózatot alkotó elemek és azok ökológiai kapcsolatainak taxonómiai, funkcionális és vizuális ökológiai jellemzése. Célunk a határfelületeken, mint például a bentosz-plankton, vagy a folyóvíz-szárazföld, végbemenő ökológiai folyamatok megismerése. Kutatásaink a folyóvízi közösségek működésének minél pontosabb megértését célozzák, elősegítve ezzel a klímaváltozásra, ökológiai inváziókra, valamint az emberi zavarásokra adott ökoszisztéma-válasz minél pontosabb becslését.
Tudósokhoz csatlakozva elsőként az aljzathoz kötődő és a lebegtetett mikrovilág varázslatos működését mutatjuk be. Később a szabadszemmel is látható makrogerinctelen csodalények birodalmában vezetjük el a közönségünket. Végül a gerincesek világát is megismerve egyre tisztábban rajzolódik ki előttünk a folyó létét és egészséges működését biztosító teljes ökoszisztéma, a maga sajátos törvényszerűségeivel. A „Folyóvízi ökológia” című filmünk betekintést fog nyújtani a folyók összetett életközösségeibe, miközben a kutatók nyomdokain haladva feltárjuk a folyókat éltető természetes és veszélyeztető mesterséges hatásokat. Pontos helyzetértékelések után a néző a kutatókkal együtt fedezi fel a folyók életközösségeit támogató innovatív megoldásokat. A film végére megmutatjuk, hogyan lehet megmenteni e veszélyeztetett élővilágot, és az is kiderül, hogy miként nem szabad megváltoztatnunk egy folyó környezetét, hogy az egyszerre támogassa a természet működését és az ember érdekét.
Filmünk a Kulturális és Innovációs Minisztérium által meghirdetett Tudományos Mecenatúra Pályázat (MEC_24) támogatásával fog megvalósulni.
A Folyóvízi ökológia című blog az azonos című filmünk tudományos alapjaival, egyes témáival és a filmkészítés eseményeivel foglalkozik látványos képi és filmes szemléltetéssel. A rendszeresen jelentkező blogbejegyzések végén alkalmanként interaktív teszt is elérhető, mely a folyóvízi ökológiáról megszerzett ismeretek rögzítését segíti.
A FILM FŐSZEREPLŐI
Kriska György (DSc) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológiai Intézetének docense, az HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos tanácsadója, a blogbejegyzések szerkesztője HONLAP
Abonyi András (PhD) a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos főmunkatársa, a Lendület Folyóvízi Ökológia kutatócsoport vezetője HONLAP
Egri Ádám (PhD) a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos munkatársa HONLAP
