A lárvák különböző vízsebességekhez alkalmazkodva eltérő testalakot vehetnek fel. A dorzoventrálisan lapított, fedetlen kopoltyús fajok (pl. Epeorus, Ecdyonurus, Rhithrogena) rohanó hegyipatakokban élnek. A hengeres testalkatú fajok, mérsékeltebb vízfolyásnál vagy állóvizekben élő állatok (pl. Cloeon, Baetis, Potamanthus).
A patakok és folyók üledékében élnek az ásó életmódot folytató lárvák (Palingenia, Ephemera, Ephoron). Erős lábaik, szorosan a testhez simulnak. Fonalas tracheakopoltyúik ferdén hátra hajolva a hátoldalon helyezkednek el, hogy ne akadályozzák az iszapban való előrehaladást. Elülső lábaik ásásra módosultak és az erős rágók szintén hasznos ásó-, és fúrókészülékek. Táplálékként a hordalék szerves anyagát, apró élőlényeket, baktériumokat, mikroalgákat hasznosítanak. A kérészlárvák biomasszája a folyóvizekben, hegyi patakokban meghaladhatja az árvaszúnyog lárvákét, ezért igen fontos haltáplálék szervezetek.
Epeorus assimilis (Heptageniidae) lárva testfelépítése – 1 cm
Elevenszülő kérész (Cloeon dipterum, Baetidae ) lárvája – 6 mm
Dán kérész (Ephemera danica, Ephemeridae) ásó típusú lárvája – 3 cm
